Ő az a (jelen esetben) nő,  aki ha nem lenne, ki kéne találni. Nélküle az élet unalmas és szürke lenne. Pedig ránézésre olyan kis gyámoltalan. Ki se nézné belőle az ember azt a rengeteg rekeszizmot nem kímélő mozzanatot, amivel képes egyszerre nevettetni és siratni. Nem lehet magasabb 165 cm-nél és nincs 50 kg. Szőke. Őzikeszemű. […] Tovább

Utolért a gondolat. Hónapok óta piszkál, motoszkál bennem. Olvasni, vagy írni, esetleg nézni, mindegy, hogy hogyan, de  mese kell, nincs mese. Kell, hogy elragadjon, magába húzzon és ott tartson amíg tart, vagy még tovább.                                                                                                                                              Néha vágyódom gyermekkorom meséi után, esti fürdés utáni jó szagú, kellemes hangú mesék voltak ezek, anyu olvasta őket többnyire mesekönyvből. Apu […] Tovább

  Önző módon, hirtelen felindulásból kirándulni vittem Lénát, nem mintha egyedül félnék az erdőben, csak gondoltam jobb egy társsal menni, hogy mégse érezzem magam olyan magányosan, de aztán mégis végig hiányzott az az igazi társ akivel közösen átélhettem volna a séta alatti élményeket. Az odafele tartó út még mindkettőnknek heves szívdobogást okozott, Lénának azért, mert […] Tovább

– Megjegyezted? – Meg. – Memorizáltad? – Persze. – Írd fel! – Minek? – Azért, mert elfogod felejteni. Az utolsó mondat, hipnotizáló hatással bír: azért, mert EL FOGOD FELEJTENI. Naná, hogy elfelejtem, hiszen hipnózis alatt állok! 😀 Arra viszont, hogy fogtam egy cetlit és felírtam és a konyhaasztalon hagytam, teljesen világosan emlékszem. Tehát a memóriám […] Tovább

Kislány voltam még, anyu mesélt róla, de nem tudtam elképzelni, milyen lehet a néni aki úgy néz ki mint egy felnőtt ember, de valójában olyan mint egy kis gyerek. Az első találkozás nagymamám kertjében. Panni az udvar közepén áll, kezében pöttyös labda, jön felém mosolyogva a járása furcsa, elnagyolt, karjával adja a lendületet, arca picit […] Tovább

Lénáról nem sokat írtam, talán szinte semmit, nem is tudnám megmondani az okát, hogy miért nem meséltem róla, egészen mostanáig, de ma végre megtört a jég, mert ma : Ellopta a cipőm! Tudom, ebben semmi szenzáció nincs, minden kölyökkutya megteszi ezt a gazda nem kis bosszúságára, de higgyétek el, Lénánál ez ritkaságszámba megy és végtelenül […] Tovább

Javíthatatlan vagyok. Pedig kaptam egy sanszot az élettől, három éve, arra vonatkozóan, hogy a tárgyak csak tárgyak, lényegtelen dolgok, nem kell ragaszkodni hozzájuk. El is engedtem szinte mindent, húdenehezen és alig pár hónap semmim nincsen de jól érzem magam állapot után megint elkezdtem dolgokhoz ragaszkodni. Itt van például a telefonom, aki egy egyéniség, nem pedig […] Tovább

Ma épületes beszélgetést folytattam kisebbik gyermekemmel, több okból is, melyek közül az egyik, hogy szeretek vele beszélgetni, másik, hogy érettségi előtt áll és öntöm bele a lelket, menni fog az, valamint ilyen, hosszabb hangvételű diskurzusok során, puhatolódzom, vajon jó szülő voltam-e és, ha nem, miben hibáztam. Mai nap fénypontja: Fiú: – szerintem, ott szúrtátok el, […] Tovább

A fenti képen látható gyönyörűség kb. 4 cm nagyságú, villámgyorsan repül és imádja az olvasólámpámat amikor világít. Mindez cseppet nem zavarna, ha az olvasólámpám nem házon belül volna, de még annál is inkább nem 20 cm-re a fejemtől, de mivel olvasólámpáról van szó, amit felkapcsolok, ha olvasni szeretnék az ágyban, így egy picit zavaró eme […] Tovább

Szerencsésnek vallom magam, mert sok-sok legszebb pillanat van az életemben. Olyan pillanat, ami boldoggá tesz, ami melegséggel tölt el, amire szívesen gondolnék vissza még évek múlva is, ha eszembe jutna, de sajnos az agyam sok mindent szelektál és időnként hajlamos vagyok nem emlékezni szép pillanatokra. Ennek kivédésére láttam egy ötletet, miszerint írjam fel kis színes […] Tovább