A nő már többször látni vélt  meleg zuhany után, párás tükör felületén ábrákat, melyek lehettek volna gondos ujjak által odavarázsolt titkos üzenetek. Sokszor percekig állva, silabizálva, erősen koncentrálva a megfolyt területekre képzelt bele mindenféle lehetséges formát, alakot, mindhiába, mert valójában nem látott mást, csak maszatot. Hiánypótló megoldásként, valamint, reménykedve benne, hogy üzenete célba ér, végül a nő rajzolt  mutatóujjbeggyel szívecskét, mosolygó fejet, mindhiába. A férfi nem látott mást, csak vonalkásan párás tükörfelületet, melyet a törölköző csücskével  páramentesített, majd gondosan, szemét saját arcmására függesztve megborotválkozott. Évekig ment ez így, aztán valami megváltozott. A nő ugyanúgy lépett ki a forró zuhany alól, ahogy máskor, de a tükörre nézve szíve egyszerre nagyot dobbant, szája mosolyra húzódott, közelebb lépett és megcsodálta a művet : gőzhajó úszott a tengeren, kéményéből kanyargósan szállt a füst, a hajó alatt a vízben egy delfin úszott. A nő továbbgondolva a képet, szigetet rajzolt pálmafával, integető nőalakkal a hajó elé, a tengerbe pedig tengeri-csillagot, kagylót, polipot rajzolt a delfin mellé. Másnap alig várta, hogy a férfi kijöjjön a fürdőszobából, sietett a zuhany alá, s a pöttyös zuhanyfüggönyt kissé elhúzva kíváncsian lesett a tükör felé: és ott volt! Ott volt megint! Távolról nem látta pontosan, mi lehet az, de közelebb lépve, macifej szerű, vagy olyasmi mosolygott rá vissza. Vidáman lépett ki a fürdőszobából és azóta minden este vidám várakozással lép be oda. A férfi látta a nő örömét és némi tettetett aggódással a hangjában állapította meg, hogy egy évben 365 nap van, ami 365 rajzot jelent, de rögtön fel is lélegzett kicsit, mert eszébe jutott, hogy a nyári időszak alatt fel lesz mentve rajzból, pára hiányában. A nő ezt nem is bánja annyira, mert a teljes katonai járműállományt azért mégsem akarja végigcsodálni. A tank már megvolt.