Figaró után szabadon: fregoli-fregoli-fregoli-fregggolliiiii. Fregoli itt, fregoli ott, fregoli lent, fregoli fent, fregoli kint, fregoli bent….

Panelban, a harmadik emeleten.

anya (határozottan) : Fiam. Húsz éves vagy. Csak fel tudsz szerelni egy fregolit. Majd segítek.

fiú (bizonytalanul) : Nem tudom, még sosem szereltem fregolit.

mama (megadja a végszót): Na, indulj, csináld meg, hát mégis te vagy a férfi!

Indul. Fürdőszobából halk zörejek, koppanás, miegymás. Anya fejében a gondolat, remélem memorizálja mi hova való, mielőtt leszedi…fiú megáll diadalittasan a konyha közepén, egyik kezében zsinór darabok, másikban a fregoli keret…anya, fia arcát vizslatva kérdést neki szegez: megjegyezted ugye, mit hova kell befűzni? A következő jelenetnél tessék elképzelni Mr. Bean-t. A fiúnak a suliban ez volt (nem véletlenül) az egyik beceneve. Tehát, húsz éves áll a konyhában, darabokra szedett fregolival és Mr. Bean fejet vág. Anya lemondóan az órájára tekint, ma sem ér haza időben, s felvértezve magát némi humorérzékkel megy fregoli keretet tartani fürdőszobába. Fiú a kádban állva fűz- húz-csomóz, feje hol fregoli alatt, előtt, mellett, aztán felett, majd fregoliban, mindezt hangosan kommentálva, hülyéskedve, visítozva. Anya mindeközben tartani igyekszik, de persze nevetés közben remeg a kéz, s minél jobban remeg, fregoli annál jobban billeg, fiú pedig replikáz. A nagy röhögésre és hancúrozásra mama feje is vigyorogva kukkant be az ajtón és látva, hogy mit idétlenkedünk, rám ripakodik, hogy majd ő tartja az unokájának a keretet, mert milyen komolytalanok vagyunk, mi, gyerekek. Két perc múlva mamával felváltva fuldoklunk a röhögéstől, hol én tartom a fregolit, hol ő, hol én rogyok nevetéstől rázkódva a mosógépre, hol ő a mosdóra, csak a fiú áll teljes Mr. Bean-ségében a kádban 20 méter zsinórral a testére tekeredve, teljes átszellemültséggel, hogy ő akkor is felszereli és de higgyük el, hogy az úgy jó lesz…és persze, hogy aztán  mégsem lesz jó és már a hasunk is fáj a sok nevetéstől. Fél órácska móka-kacagás után, fiú büszkén húzza ki magát: kész! és már meg is van az első szakmám. Fregoli szerelőnek már elmehetnék. Rendben, mondjuk mamával egyszerre, de mi leszünk a segédek!