Lélekboncolgató
Néha azon kapom magam, hogy várok.
Ezzel nem is lenne semmi probléma, ha időnként azt is tudnám, hogy mire, de sajnos, azt nem mindig tudom pontosan megfogalmazni. Ez azért érdekes, mert, ha aztán nem történik semmi, hiányérzetem van, mi több, csalódom. Tessék nekem ezt megmagyarázni! Mert, kérem szépen, én ezt nem értem! Ha egyszer azt pontosan tudom és érzem, hogy várok valamire, de azt már nem, hogy pontosan mi is az, akkor mire várok? Ennél már csak az a rosszabb, ha pontosan tudom, mire várok és az a valami nem történik meg. Nem, ez nem igaz! Nem az a baj, hogy nem történik meg, hanem, hogy nem most, rögtön, azonnal történik meg. Aha! Szóval ez a bajom! Türelmetlen vagyok. Én. Türelmetlen. Kedves ismerőseim, barátaim, ti akik tudjátok, hogy az én hátamon fát lehet hasogatni, el tudjátok képzelni, hogy türelmetlen lennék? Ugye, hogy nem? Pedig, mégis, bizony mondom, türelmetlen vagyok.
Na és miért vagyok türelmetlen?
Hát, mert várok valamire!
Az, mondjuk, tuti biztos, hogy az a valami jó, mert, ugye, hülye lennék olyasvalamire várni ami nem jó. Mert ami nem jó, azt miért is várnám türelmetlenül. Nem igaz?
Tudjátok, olyan ez, mint a gyermekkori, izgatott várakozás, karácsonykor. Csuda jó!
Na, de, most már igazán nagyon kíváncsi vagyok, mit is kapok?
Hát, meddig kell még várni?
😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: