A megbocsájtás képessége nem tudom,  hogyan fejlődik ki az emberben. Nem tudom, hogyan tanulható, fejleszthető. Mitől függ az, hogyha valaki rálép a lábamra megbocsájtom, de ha nagyobb fájdalmat okoz, akkor azt már nem. A kapcsolati állapot is befolyásoló tényező, mert minél inkább szeretünk valakit, annál jobban fáj, ha megbánt. Na, de ha igazán szeretünk valakit, akkor meg kéne tudnunk bocsájtani neki. Tehát, ha nem tudunk megbocsájtani, nem szeretjük. És mért nem szeretjük? Mert haragszunk rá. És mért haragszunk? Mert megbántott és fájdalmat okozott. Itt nekem valami bűzlik! Olyan EGO szaga van! Jól érzem?

Tegyük fel: évekkel ezelőtt megbántottalak. Őszintén sajnálom! Nem akartam fájdalmat okozni! (de, persze,lehet, hogy igen, mert a saját sérelmeimet akartam ezzel megtorolni, de azóta már rájöttem, hogy nem ez volt a megfelelő eljárás veled szemben)

Tegyük fel: megbocsájtasz nekem. Őszintén, tiszta szívből. Elhiszed, hogy nem akartam fájdalmat okozni neked. (de, persze,lehet, hogy igen, mert a saját sérelmeimet akartam ezzel megtorolni, de azóta már rájöttem, hogy nem ez volt a megfelelő eljárás veled szemben)

Hinned kell! Bízni, hogy nem fog újra megtörténni.

Írd felül a történetet! Érd el, hogy ne bántsanak meg!

Ha mégis megbántanak, értsd meg, hogy miért! És bocsáss meg! Bocsáss meg mindenért, magadért!

Sajnos, (vagy hála Istennek) mint annyi minden az életben ez is rajtad múlik, a Te döntésed. De szeretném, hogy tudd, bárhogy döntesz,  én megbocsájtom!

Mert szeretem magam és ezáltal, Téged is 😉