A belváros közeli lakótelep saroktömbjének földszinti lakásából pont a szelektív hulladékgyűjtőkre látni. Ha már unom a sok fehér borítékot nézegetni, amit a munkám miatt kikerülni lehetetlen, kipillantok egy kis színért az ablakon. Szerencsére a kukák nem fehérek, hanem vidám sárgák és üde zöldek, de a környezet is bájos, forgalmas játszótér, gondozott park, ahol elhelyezésre kerültek. Eleinte, amikor észrevettem, hogy valaki épp a kukába tekint, vagy épp kotorász benne, szemlesütve fordultam vissza a munkám felé, de ez az évek múlásával változni kezdett. Néha elmerengek rajtuk, honnan jutottak, süllyedtek idáig, mi lehet az a  nincs más választásom hatás, ami erre kényszeríti őket? Az életkoruk általában meghatározhatatlan 40-től 70-ig bármennyi lehet, életmódjuk valószínűleg öregebbnek láttatja őket valódi koruknál. Nemtől függetlenül érkeznek, naponta többször is, de mindig egyedül. Párban még sosem láttam őket. A guberálás célja bármi ami használható, legyen az élelem, ruha, visszaváltható üveg, akármi, amivel életet lehet fenntartani. Amióta naponta látom őket, nem dobok ki élelmiszert, amit én már nem kívánok elfogyasztani, hanem szatyorban a kuka fülére akasztom. Egy napnál tovább nem lóg ott. Nem is olyan rég, egy szép kora nyári délelőttön, a másik munkahelyemre igyekezvén  a kapun kilépve egy meglepően rendezett külsővel rendelkező férfit pillantottam meg hónaljig a hulladékgyűjtőben turkálva. Tiszta, rövid ujjú,világos, csíkos ingben, drapp rövidnadrágban tette mindezt, s olyan elesettnek tűnt, hogy szívem, gyomrom összefacsarodott a látványától. Szinte felkiáltottam magamban, hogy nehogy már innen szerezze be ez az ember a napi betevőt!-és a következő pillanatban már mellette álltam és mondtam zavartan: ha, gondolja…van nálam egy adag zöldbab főzelék, meg fasírt…szívesen odaadom…ha éhes. A férfi arca leírhatatlan kifejezést öltött, aztán vörös lett, mint a pipacsvirág, majd, még nálam is zavartabban hebegte: rajtam sajnos az most nem segít…mert épp munkába indultam és lehoztam a szemetet is és véletlenül beleejtettem a kocsikulcsot a kukába, azt próbálom kipecázni ezzel a bottal, de hiába…Most rajtam volt a sor, hogy pipacsszínben virítsak, s őszintén nevetve állapítottam meg, hogy az úr problémáját valóban nem oldja meg a világ összes zöldbabfőzeléke sem.