Január van, annak is a közepe. Semmi jeles dátum, ünnepnapnak se híre, se hamva, legalábbis, számomra nincs jelentősége, szimpla hétköznapi szerda.

Még dolgozom amikor megszólal a telefonom, szakítok időt felvenni, mert nagyobbik fiam keres. Egy percben közli, hogy most vásárolt alapanyagokat melyekből főzni fog, menjek és egyek ebédet. Megyek, feltétlenül, mondom, és leteszem a telefont. Valahol belül finom meleg lávafolyam indul, szívem, gyomrom, majd egész testem ellágyul.  Sírnék a meghatottságtól, de nem teszem. Büszke vagyok, boldog és elégedett. Húsz év. Ennyi idő kellett, de azt, hogy ilyen jóleső tud lenni egy ilyen apró figyelmesség, gondoskodás visszaáramlása saját csemetémtől azt nem gondoltam volna magam sem. Nagyon-nagyon jó érzés!

Január van, annak is a közepe. A fiam ebédet készít, közben beszélgetünk, nevetünk. Megterít és el is mosogat. Nekem semmi dolgom nincs, csak elmerülni ebben a csodában. Lubickolok. Hétköznapi szerda lenne? Nem hiszem. Különleges szerda! Felejthetetlen. 2015.01.14.

A menü: fokhagymás vajban párolt lazacfilé, hasábburgonya, friss saláta sokféle sajttal, joghurtos mártással.

Köszönöm Tomi!

Szeretlek! Anya