Január van, annak is a közepe. Semmi jeles dátum, ünnepnapnak se híre, se hamva, legalábbis, számomra nincs jelentősége, szimpla hétköznapi szerda. Még dolgozom amikor megszólal a telefonom, szakítok időt felvenni, mert nagyobbik fiam keres. Egy percben közli, hogy most vásárolt alapanyagokat melyekből főzni fog, menjek és egyek ebédet. Megyek, feltétlenül, mondom, és leteszem a telefont. […] Tovább

Ő az a (jelen esetben) nő,  aki ha nem lenne, ki kéne találni. Nélküle az élet unalmas és szürke lenne. Pedig ránézésre olyan kis gyámoltalan. Ki se nézné belőle az ember azt a rengeteg rekeszizmot nem kímélő mozzanatot, amivel képes egyszerre nevettetni és siratni. Nem lehet magasabb 165 cm-nél és nincs 50 kg. Szőke. Őzikeszemű. […] Tovább