Lénáról nem sokat írtam, talán szinte semmit, nem is tudnám megmondani az okát, hogy miért nem meséltem róla, egészen mostanáig, de ma végre megtört a jég, mert ma : Ellopta a cipőm! Tudom, ebben semmi szenzáció nincs, minden kölyökkutya megteszi ezt a gazda nem kis bosszúságára, de higgyétek el, Lénánál ez ritkaságszámba megy és végtelenül örültem, amikor ma délután megtörtént, aminek meg kellett történnie, mert már komolyan aggódtam, hogy ez a kutya olyan végtelenül szófogadó, alázatos, tányér meg talpnyaló,hogy ebből a kutyából nem lesz semmi, csak egy plüss. No, de innentől másképp nézek majd rá, mert már látom, mégiscsak van benne spiritusz, csak nagyon nagyon mélyen elásva, hogy meg ne sejtsük, hogy ő valójában egy állat(ka) nem pedig egy ízig-vérig őrző-védő moszkvai. Léna a fajtájára jellemző módon elképesztően szófogadó és fegyelmezett. Soha, egyetlen percre sem bírálná felül amit a gazda utasít. A kapun egyetlen egyszer szökött ki, pár hónapos korában, akkor meg lett dorgálva érte, azóta nem megy ki rajta, csak akkor, ha pórázon vezetjük, de mondjuk, akkor nem is megy, hanem röpül, engem maga után röptetve…szeret sétál(tat)ni a drága.  A vacsorát vigyáz ülésben várja és nem nyúl hozzá, míg azt nem mondjuk: a Tiéd (azért két perc után már kicsit idegesebben csücsül a fenekén, de akkor se megy oda, ha mi nem mondjuk ki a varázsszót). Egyetlen szófogadatlansága van, pici kora óta, elnyomhatatlan vágyat érez a virágágyásban, cserépben elültetett rózsáimat tövig rágni, de azt is csak akkor teszi, ha mi nem látjuk, valamint nagy melegben, szintén csakis a virágágyásban ás magának hűsítő gödröt, sehol másutt, de ennél vérlázítóbb hovatovább büntetést érdemlő bosszúságot még nem volt képes okozni. Azt, hogy télen egy éjszaka alatt (minden éjszaka alatt) képes volt egy hasáb fából millió apró gyújtóst gyártani reggelre az ajtónk elé, szintén nem nevezném rosszaságnak, inkább túlbuzgó segíteni akarásnak. Szóval és tettel ez a kutya maga a megtestesült szentlélek, büntetlen előéletű és én ezt a drága lelket bűnbe vittem és örülök neki! Már hetek óta ott árválkodott a teraszon a kerti cipőm. Az első éjszaka, amikor kint hagytam, megfordult a fejemben, hogy másnapra csak cafatokat fogok találni a helyén, de bevállaltam és vártam a reggelt. Némi csalódottsággal nyugtáztam, hogy nahát, milyen rendes ez  kutya, nem vitte el, nem szedte szét, nem ette meg. Két héten keresztül szomorkodott az ajtóban a pár bokacipő, két heti izzadság, por, sár száradt már rajta, két  hétig mondogattam magamban egyre lemondóbban, hogy nahát milyen rendes ez a Léna. Két hosszú hét kellett, hogy ezt a nagyon rendes, nagyon szófogadó kutyát megtörjem. Ma délután a párom hozta be az udvarról a cipőket az egyik ugyanolyan száraz, sáros volt mint korábban, de a másik, csupa víz és nyál. Vigyorogtam mint a tök. Jól van Léna! Jó kutya!