Ma épületes beszélgetést folytattam kisebbik gyermekemmel, több okból is, melyek közül az egyik, hogy szeretek vele beszélgetni, másik, hogy érettségi előtt áll és öntöm bele a lelket, menni fog az, valamint ilyen, hosszabb hangvételű diskurzusok során, puhatolódzom, vajon jó szülő voltam-e és, ha nem, miben hibáztam. Mai nap fénypontja:

Fiú: – szerintem, ott szúrtátok el, hogy nem voltak barátaitok, olyanok, akiknek családjuk volt és mondjuk, lányaik lettek volna, mert akkor most lennének lány barátaim is, nem csak fiúk.

Anya: – kisfiú korodban eszed ágában nem volt lányokkal játszani, sem beszélgetni, mert a kisfiúk focizni szeretnek, meg legózni, meg harcost játszani, a kislányok meg babázni és papás-mamást játszani. A lányok hisztisek, sértődősek, rébuszokban beszélnek és soha nem tudod, mit is akarnak valójában. Ez így van kis korban, így van kamasz korban és így van felnőtt korban is. A nő egy rejtély. Amíg kisfiú voltál nem érdekeltek, mert nem tudtál mit kezdeni velük, most már annál inkább érdekelnének, de most már végképp nem tudsz kiigazodni rajtuk. Ne is akarjál. A nő az nő, a férfi meg férfi, nem azért vannak, hogy megértsék egymást, hanem, hogy szeressék egymást.

Fiú: – jó lett volna, ha beírattál volna zene iskolába, akkor most gitározhatnék, vagy hegedülhetnék a szerenádon.

Anya: – a bátyádat beírattam, utálta (mert a kisfiúk általában focizni szeretnének, meg ilyesmi) ezért téged foci suliba hordtalak, hogy majd azt szeretni fogod, de nem szeretted, ezért nem erőltettem.

Fiú: – látod, ez is baj volt, nem voltál elég következetes.

Anya:- hát, nem…mi az a barna csík a cserépkályhán?

Fiú: – odakentem egy csokidarabot. Gondoltam megnézem, hogy olvad el…

Anya gondolatban vigyorog, majd nagyon következetesen azt mondja: – töröld le azonnal.   

A délután folyamán elhangzott még lélekvándorlás, Isten, Darwin, világegyetem és egyéb szintén rejtélyes és megvilágosodás után kiáltó gondolatok, de a legnagyobb kérdés, mégis csak a NŐ maradt. Aki van, az miért olyan, aki nincs, az hol van?

Anya, gondolatban: remélem, addig nem jön, míg le nem érettségizel.Anya, hangosan: csinos vagy, rendes vagy, megtalálod biztos, hamarosan.