Szerelem első látásra. Mély és átható, bizsergető, szívdobogtató, mosolyogtató. Mint a mesékben…meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, pedig öreg, vagy, inkább úgy mondanám, régies. Kicsit kopott, kicsit elhasznált, de működő képes és lelke van. Története van. Ha beszélni tudna, órákig ülnék a lábai előtt és hallgatnám figyelmesen, teljes átéléssel, beleélve magam a mesébe. De nem tud, ezért, ha éppen nem használom, akkor kedvtelve nézegetem a két fekete forgót a feje tetején, három fekete gombszemét, fehér kis csőrét, komoly, de barátságos egyenesvonalú száját mely szimmetrikusan helyezkedik el az arca közepén és kecses vékony lábait. A nevét nem tudom, mert az az idők folyamán lekopott, de van hétjegyű száma, 2438247, mely ott virít egy fémlapocskán a szája alatt, mintha pirszing volna. Jó fej! Csípem! Bírom! Szívem azt mondta, túl kicsi már nekünk, cseréljük le. Ez tavaly volt. Ő sem gondolta komolyan. Lefogadom, hogy ő is szereti. Nem baj, ha nincs biztonsági szelepe és ezért néha kicsit gáz, de ha ügyesek vagyunk és vigyázunk nem lesz nagy gáz. Azt is szeretem benne, hogy komoly logisztikai és matematikai számításokat kell végeznem, mielőtt használatba venném. Mert pici. Mert neki csak kettő van négy helyett és egyebekben pedig csak negyed akkora van neki, mint másnak. Imádom, hogy mozgatható, könnyen szétszedhető és ezért egyszerűen tisztán tartható. Miért is kéne megválnom tőle? Nem találnék még egy ilyet. Tudom, hogy nem tökéletes…de, nekem az!

Szeretem!