Pumukli (nevezzük így, mert jobbat nem tudtam kitalálni) egy kis falucska, szép, takaros téglaházában éldegélt, egy házaspárnál. Úgy gondolta, jó helye lesz ott, mivel a ház tágas volt és barátságos, csak épp a hangos gyermekzsivaj hiányzott belőle. Gondolta, feldobja majd a benne lakók életét, nehogy már unalmasan teljenek a napjaik, s ott is maradt 17 évig, a házaspár legnagyobb örömére és legnagyobb bánatára. Kobolddal élni nem könnyű, sőt, mondhatni, nehéz. Ő sosem akart rosszat, csak valahogy mindig rosszul sültek el a dolgok. Ha pedig mégis rosszat akart, akkor is csak azért tette, mert nem figyeltek rá eléggé, pedig, valójában figyeltek rá nagyon, csak egy olyan lény, mint Ő, ezt nem érezte, illetve érezte, csak kevésnek ítélte. Ez egy ördögi kör. Sosem lehet belőle kijönni. A kör közepén a házaspár figyelmét annyira lekötötte ez a kis szeretetéhes manó, hogy egymásra már nem maradt erő. Elváltak. Pumukli szomorú lett, dühös és csalódott, vágyta vissza a régi életét, azt a szépet, ami neki olyan jó volt, vagy legalábbis Ő nagyon jól érezte magát benne, de már nem volt sehol. A férfi, akit apának nevezett, elköltözött, új életet kezdett egy új társ oldalán. A nő is, kit Ő, anyának nevezett, új életre vágyott, kitárta szíve kapuját, s mikor belépett rajta élete párja, nos, Pumukli akkor csinált egy nagy-nagy galibát, s ekkor telt be számára az utolsó pohár. Mennie kellett a szép kis házból, 17 éve oda, nem térhet vissza már soha, de soha. Kóborolt a kis kobold, kereste a házat, hol fogadják, hova menjen, ki ad neki ágyat? Ahol végre befogadták, ott vagyonát szét osztották, egész nap csak dolgoztatták. Nem volt immár senkije és semmije ezen a világon, fogalma sem volt, hogy akkor Ő most mit csináljon. Tartozni szeretett volna bárhova, ahol jó, ahol újra szeretik, ahol lehet rendetlenséget csinálni, vagy rendet, ahogy neki éppen kénye-kedve telik. A férfinek (kit Ő apának nevez) megesett rajta a szíve, s bár fél, hogy megbánja, beköltöztette a kis koboldot a házában, a padlásra. Most tehát itt él velünk (mert a férfi az én társam) s próbál jó kobold lenni, hogy majd én is tudjam őt egy picit szeretni…no, de egy igazi kobold nem bújhat ki a bőréből, rá figyelni kell, s ha nem figyelnek, hát majd tesz róla, hogy úgy legyen minden, ahogyan annak egy Pumukli lakta házban lennie kell.
