Olvastam egy cikket, miszerint a közösségi oldalak pszichésen romboló hatásúak lehetnek, mivel az oldalakon az egyéni felhasználók csupa szépet és jót tesznek közzé, tele mosolygós képekkel, amit, ha egy  kevésbé egészséges lelkületű ember nézeget, aki mondjuk, alapból depressziós, még rosszabb lelki állapotba kerül és még inkább sajnálkozik saját nyomorúságos életén.

Azt gondolom, a megállapítás helyén való. De…

Jobban érezné magát attól, ha látná, a más nyomorát? Erőt adna neki, ha látná, más is ugyanolyan ember mint ő?

Az a másik semmivel nem különb, csak az átlagon aluli vagy átlagos dolgokat nem teszi közzé.

Vajon mért nem?

Mert egy illuzionista. Mert akarva-akaratlanul hamis képet mutat az életéről. Azt hazudja, hogy tökéletesen elégedett, boldog és vidám. Mert annak akarja látni és azt akarja, más is annak lássa.

Ezúton üzenem minden boldogtalan, magányos, depressziós emberkének, aki arra vetemedne, hogy csatlakozna egy közösségi oldalhoz és ott képeket nézegetne a sok “boldog” ember életéről, hogy NE TEGYE!

Inkább menjen ki a lakásból a szabadba, lélegezzen mélyet, fordítsa a fejét a napba, vagy az esőbe, vagy a szélbe és ordítsa ki magából, a fájdalmat. Arra biztosan felfigyel valaki és biztosan lesz olyan, aki megkérdi mi a baj és ha megkérdi, már elindult egy beszélgetés egy másik emberrel aki ugyanolyan mint ő, vagy egy kicsit boldogabb.