Közveszélyes
Ma igen különös esemény történt velem és, hogy mással ne történjen ilyen különös eset megosztanám az élményt, okulás gyanánt. A mai nap ugyanúgy indult, mint egy átlagos, kartonozóban töltött munkanap. Reggel, megérkeztem az én imádott borítékaim közé, játszós ruhába öltöztem ( játszós = melegítő ) és nekiálltam, ültem, csúsztam-másztam, pakolni. Egyszer csak csengettek a kaputelefonon. Máskor is előfordult már ilyen, amikor régen nálunk járt páciens a régi rendelőbe csönget, nem tudván, hogy elköltözött a rendelő, tehát, gyanútlanul nyitottam ajtót. Meglepetésemre egy tömött nejlon szatyor volt az ajtónak döntve. A lépcsőházban azonban senki nem volt. Kinéztem az utcára is, megnézni, ott van -e aki csengetett. Nem volt ott senki. A szatyrot bevittem a kartonozóba és megállapítottam, hogy csupa vadiúj összehajtogatott reklámtáska van benne. Ekkor ismét csöngettek, de már a bejárati ajtón. Egy fiatal, 25-30 év körüli, kb. 170 cm magas, szemüveges, sportos testalkatú srác állt ott és az alábbi, elég érdekes párbeszéd zajlott közöttünk:
srác: – Nem talált véletlenül egy fekete mappát? A barátnőm hagyta itt.
én:– Nem, de az előbb valaki csengetett és egy szatyrot hagyott itt. ( kiviszem neki és mutatom )
srác: – Megnéznéd, hogy mi van benne?
én:– Csak üres nejlon szatyrok. ( kettőt, hármat, kiveszek és mutatom neki )
srác: – Megnéznéd mi van a piros szatyorban? Az súlyosabbnak tűnik, hátha abban van a mappa? ( a felsők lilák voltak, piros szatyor úgy néz ki, mintha sok piros szatyor lenne belehajtogatva )
Srác eközben kicsit távolabb lép kezében a mobiljával és nekem úgy tűnik, telefonálni akar, feltételezem, hogy barátnőjét hívja, de nem telefonál, hanem közelebb lép, mobilja a kezében úgy, hogy kamera felém néz és én látom, hogy a piros visszajelző folyamatosan ég, tehát vesz a kamera. én: – Nem nézem meg. ( agyam ezerrel jár, mit akar ez? )
srác:– Megnézzük együtt?
én: – Dehogy nézzük meg együtt! Nézegesd csak egyedül!
( ekkor már ezerrel szólt az agyamban a vészcsengő)
( ekkor már ezerrel szólt az agyamban a vészcsengő)
Ezek után én, ajtó becsap, bezár, biztonsági lánc beakaszt, majd 107 hív, mert teljesen betoj.
107 kedves, udvarias férfihang, végighallgatván eme fura esetet, javasolja, ha nem megy el a fura story-s srác, vagy újból próbálkozik, hívjam őket fel ismét.
Felhívom kis főnököt is, mesélem, mi történt és mivel úgy is jönne ide, hát kapkodja magát, mert én ki nem teszem a lábam egyedül a kartonozóból, valamint elfúló hangon közlöm, hogy mentsen ki.
A saját telefonomon közben már hívom a páromat is, neki is elmesélve ( elég zaklatottan ) mi történt.
Bebiztosítván magamat, hogy ha netán történne velem valami, az előzményekkel tisztában legyenek, felhívtam a nővéremet is és neki is elmeséltem mindent.
Ezek után, halálra váltan vártam megmentőm, jelen esetben kis főnököm, hogy kijuthassak a házból. Szerintem egy kicsit túlparáztam a dolgot, de mivel elég színes fantáziával áldott ( vagy vert? ) meg az ég, hát elég jól tele lett a gatya.
Amennyiben ez az egész, csak egy tréfa akart lenni, hát, akkor üzenem a kitalálójának, hogy pocsék tréfa volt, ha viszont valaki így akart valamiféle információhoz jutni, pl. mi van a lakásban? akkor üzenem minden társasházban lakó, dolgozó embertársamnak, hogy legyenek körültekintőbbek és jóval bizalmatlanabbak, mint én!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: