Minden vízbe mártott test…
a súlyából annyit veszt, mint amennyi a kiszorított víz súlya. Bezony, így van ez, bár, ma este megpróbáltam cáfolni Arkhimédész törvényét, azonban csúfos vereséget szenvedtem. Az egész egy felfázással kezdődött, ami a mai napon oly elviselhetetlen alhasi görcsökben csúcsosodott, hogy jobbnak láttam megküzdeni vele, míg van erőm, mert félő, holnapra már az sem lesz. A természetes gyógymód híveként, kamillás ülőfürdőt vettem. Igen ám, de pici házikóban, pici fürdőszobában, lapos zuhanytálcában, ötletem kivitelezhetetlennek bizonyult, miután zuhanytálcának lefolyója eldugaszolhatatlan. Visszaidéztem hát, drága nagymamámnál töltött nyári szünidő emlékeit, nála ugyanis fürdőszoba hiányában lavórban tisztálkodtunk, és egyetlen, mosott ruhák szárítókötélhez szállításához használt lavórunkat terápiás célokra igénybe vettem. A teljes wellness élményhez a lavórt a meleg cserépkályha mellé, egy karos székre helyeztem, akképpen, hogy kecses lábikóim az ágyra helyezhessem, és szemeim a tv készülékre szegezhessem, mindezt a teljesség igénye nélkül, alig fél óra alatt vittem véghez. Arkhimédész törvénye akkor érvényesült amikor is mezítelen alsó felemmel, valamint ötvenöt kilónyi súlyommal elmerülni igyekeztem a gőzölgő kamilla forrázatban. Hamar be kellett látnom, ha nem szeretném a szőnyeget teljesen eláztatni, a kiloccsanó víz mennyiségét kordában kell tartanom, ehhez viszont a félig felöntött lavór vízmennyiségét csökkentenem kell. Tehát, azon mód, pucér fenékkel, nekiálltam visszamerni a vizet a cserépkályhán melegedő fazékba, majd kiszaladtam a 10 fokkal hűvösebb fürdőszobába a felmosórongyért, hogy az első merülésem okozta árhullámot feltöröljem. Következő merülésem, már sikeresebbnek bizonyult és elégedetten dőlhettem hátra a karosszéktámlára. Az elkövetkező fél órácska azonban nem telt teljes lazulásban, sokkal inkább gondolkodós állapotban, miután, teljes megdöbbenésemre, meg kellett állapítanom, hogy az egyébként elég szép átmérővel bíró lavórba épp, hogy bele tudtam préselni magam. Elképedve saját nagyságomon, elfogott az aggódás, hogy vajon, mi lesz, ha esetleg bennszorulok? Kezdtem igen kényelmetlenül érezni magam, és miközben azon morfondíroztam, vajon hány centi az átmérője alkalmi fürdőedényemnek, próbáltam kikászálódni belőle, ami nem ment teljesen simán, mivel a lavór hatalmas cuppanással vált el legkerekebb felemtől és itathattam fel ismét a kiloccsanó vizet a szőnyegről. Miután szárazra törölgettem magamat, vigyorogva konstatáltam, hogy lavór karimája kb. 5 cm széles, piros nyomot hagyott a bőrömön, szép körívben. Pontosan úgy néz ki a hátsó felem, mint egy méretes céltábla, gondoltam, és pajzán mosolyra húzódott a szám, jaj, csak a párom meg ne lássa, mert még lőni támad kedve, aztán a végén nem táppénzre megyek, hanem gyesre. 😀
Ez nagyon aranyos volt! Jól szemlélteti, hogy miért lehet imádni a pici, hegyi házikókat. Hol máshol történhet az ember lányával ennyi minden?!