Újrakezdés avagy folyt.köv.

Egy boszorka van, három fia van...

 Egy boszorka van, három fia van…

…de jó is lenne, ha az a három egyszer egy  asztalnál ülne vasárnap délben. Erre gondoltam ma, miközben az ünnepi ebédet alkottam a konyhában. Körbe is hívogattam családom távolabb élő tagjait ez irányú vágyam közlése céljából. Kicsi fiam (16) nem volt telefon közelben, így nagy fiam (18) hallgatta végig a menüsort, majd a közlésemre, miszerint, szívesen látnám őket is itt az asztal körül, szintén hallgatás volt a válasz. Bár, mintha egy khm is elhangzott volna, de ebben nem vagyok egészen biztos, mert rosszul hallok, vagy legalábbis időnként szelektív hallásom van, ezért amit nem szívesen hallanék meg, azt eleresztem a fülem mellett.  Az ünnepi ebéd egyébként csak olyan egyszerű okból volt ünnepi, hogy ezen a hétvégén nem kettecskén voltunk a párommal, hanem hármacskán, az ő fiával együtt, és ennek én mindig nagyon örülök. Egyrészt, mert ilyenkor végre anyáskodhatok egy kicsit (sajátjaim hiányában), másrészt a srácnak (és a páromnak is) öröm sütni-főzni, olyan jóízűen kanalaznak, vagy éppen villáznak. Persze a dicséret sem marad el, amitől aztán hízik a májam. Itt ragadnám meg az alkalmat a mentegetőzésre, hogy a derék körméretem bizonyára a sok dicséret miatt növekszik, tehát az a puha párnácska nem háj lerakódás, hanem máj lerakódás. Különben is jön a hideg és kell valami szigetelő anyag a csont és a bőr közé. A párom egyébként a sajátjára azt hiszi, hogy hasizom, én pedig szerelmes pillantásokkal nyugtázom, hogy az bizony. Azt mindenképpen be kell látnom, hogy míg nálam a konyhában olvad a zsír, addig ők kemény fizikai munkával, favágás, vagy kert rendezés közben érik el ugyanazt .Ezért lehet az, hogy én csak hízom, ők meg szálkásodnak. Elirigyelvén daliás termetük, magam is munkához láttam és ebéd levezetés gyanánt, sittet talicskáztam. Kölcsön talicskám hangosan tiltakozott a teher alatt, később aztán már üres állapotban is nyekergett, párom szerint így : kér-követel, kér-követel. Mindenesetre így hordtam a követ el, közvetlen szomszédunk orra előtt és borítottam a másfél méteres szakadékba, mely elnyelné a ház felé vezető utat, ha hagynánk, de mi nem hagyjuk. Szóval, hordtam a követ, talicskáztam rendületlenül és közben néha rásandítottam kedves szomszédra, látja-e, hogy dolgozom, és zsebeltem az elismerő pillantásokat, ha éppen odanézett. Borítottam lelkesen a sitett, csak úgy porzott a hegy. A szomszéd szép csillogó grafit-szürke autója pedig, lassan, de biztosan matt szürkévé változott és mintha a pillantása sem elismerő, hanem inkább rosszalló lett volna, így aztán a jó szomszédi viszony fenntartása érdekében, felhagytam délutáni testedzésemmel. A fizikai munkától megéhezvén jól esett a kávé mellé sütött kelt tészta, kis diópótló töltelékkel töltve, ami ugyan kevésbé ízletes, de azt hiszem legalább olyan kalória dús.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!