Savanyúság tartósítás három az egyben
Megdőlt az országos meleg rekord, hallom a rádióban, érzem a bőrömön, miközben a vizet forralom az elrakandó uborka levéhez. Arra, hogy hét kiló közepes méretű uborka nem fér bele három két literes dunsztos üvegbe, rövid méregetés után rájövök. Ide vödör kell. Olyan, aminek jól záródó teteje van. Egyetlen pozitívum a vödör keresésben, hogy a pincében kell kutatnom, ahol negyven fok helyett csak huszonhatot mutat a hőmérő higanyszála. Az első kinézett vödör, mely a célnak megfelelő, tetőhiányban szenved. Tető pedig abban a kicsempézett, hajdanán szőlőtaposásra használt, de a jövőben majd jakuzziként szolgáló kádban van, ami jelenleg le van fedve és hatszázezer elektronikai kütyü tesped rajta. Párom előzékenyen felajánlja, hogy megemeli az egész rakományt, én csak halásszam ki a tetőt, ami végül egy másfél méteres deszka segítségével került a napvilágra. Friss szerzeményem rögtön rápróbálom a vödör szájára és kiderül, amit eddig is gondoltam, csak nem mindig hittem el, miszerint a méret a lényeg. Ebben az esetben egészen biztosan, mivel vagy a tető méret túl nagy, vagy a vödör kicsi. Tehát van egy kicsi vödröm és egy nagy tetőm. Vajon melyiknek találok előbb párt? Hű, de izgalmas! Hűs pincéből ki, hátsó, forró udvari bungiba be, melyben millió szürke kacat között megbújva diszperzites vödör sárgállik, fehér tetővel. Üröm az örömben, hogy a vödör félig tele van festékkel, de legyünk pozitívak és lássuk be, hogy félig viszont üres. Tartalma simán belefér a kis vödörbe, amit tető híján nem tudok lefedni, így hamarosan állhatok neki fürdőszobát festeni…de most koncentráljunk az uborka savanyításra. Másfél óra sikamikálás után rájövök, hogy diszperzites vödör tisztára mosása nem is olyan egyszerű feladat. Kisméretű körömkefém sörtéi a szélrózsa minden irányában szétterülve nem alkalmas a tető szélének mély barázdájából kipucolni a festéket. Ide gyökérkefe kell. Újabb fél óra telik gyökérkefe kereséssel, mert abban biztos vagyok, hogy van, csak abban nem hogy hol. Ki gondolta volna, hogy a cipős szekrény aljában lapul? Hát én nem. Véletlenül kukkantottam be oda és lőn, ott várja, hogy rátaláljak. Régóta porosodhat ott, mert sörtéi igencsak mocskosak, így első dolgom elsikálni a kefét és az immár tiszta kefével sikálom a vödör tetejét. Mire mindezekkel végzek este hét óra és uborkám még csak meg sincs mosva. Innentől viszont megy minden mint a karikacsapás, nagyon nagy uborkákat még kovászolni is van kedvem, innen a cím: három az egyben. Ecetes uborka, kovászos uborka és bónuszként egy tiszta vödör. Következő ajánlott olvasmány a napokban várható, fürdőszoba festés után. 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: