A mindentnyelő táska esete
Már hetek óta frusztrál a rendetlenség a táskámban és még hagytam is volna egy darabig, hadd frusztráljon, mert most, úgy gondoltam, vannak fontosabb dolgok is az életemben, mint, hogy a táskámból szanáljam az oda nem illő dolgokat, de tőlem hatalmasabb erők már megint jól megmosták a fejemet ezért. Szó szerint. Kis batyum, ami mindennapjaimon elkísér, nem az elegáns fajták közé tartozik, inkább olyan helyre kis hétköznapi, pihekönnyű vízálló anyagból készült, amilyenre nekem, mint állandó jövő, menő, gyalogosan vagy kerékpárral közlekedő emberkének szüksége van. Ez rendben is lenne, ha a táska valóban vízálló lenne, és az olyan záporocska, ami 15 km-en és 1 órán keresztül folyamatosan áztatja, meg sem kottyanna neki. Mint utóbb kiderült, a mindent elnyelő táskám a vizet is ragyogóan nyeli, úgy is fogalmazhatnék, vedeli. A ruházatomról most szót sem ejtenék, mert azzal tisztában voltam, hogy ha elered az eső, bőrig ázom, tehát, zokszó nélkül tűrtem, hogy az eső a testemen csordogáljon és végcélként a cipőmben tócsaként megálljon. Házikóba érve első dolgom a táska pakolás lett, s a szárítókötélen, egymás mellett felcsipeszelve lóg a farmer, a pulcsi, a bugyi, a zokni, a június havi bankkivonat, a mobil számla, a táska és a jegyzetfüzetem, ami ugyan helyettesíti néha az eszem, csak az ilyen előreláthatatlan dolgokban, mint, hogy ma esni fog, nem segít nekem. Miután ilyen szépen rendet raktam, némi kényszerítő hatásra, rávettem magam a blog írásra, hátha intő példa lehet másnak, milyen ne legyen egy hétköznapi táska. Forró fürdőt majd csak ezután veszek, nehogy még a végén, hű de náthás legyek.