Úton.
A lelkem ebben az évben nagy átalakuláson megy keresztül. Ráébredek, megismerek, megszeretek, megfigyelek, elengedek. Egészen jó kiképzőtisztre találtam a lélekedzéshez, olyasvalakire, aki tiszteli az edzőpartnert. Terepgyakorlat. A tiszt előreszalad, árkot ás, gondosan befedi gallyakkal, majd visszaszalad, a bajtárssal együtt fut az árok felé s mivel ő tudja, hogy ott az árok, átugorja, a lelkes amatőr meg beleszakad. Ekkor a jó kiképzőtiszt karját nyújtja és bajtársát a maga ásott veremből kihúzza. Tovább mennek, menetelnek, de ez amolyan erőltetett menet, mert útközben valami elveszett. Márpedig anélkül a valami nélkül az utat végigjárni nem lehet. Maradjon meg a becsület és a tisztelet ennél többet a másikért egyikük sem tehet.
Így maradnak azok, amivé születtek. EMBEREK.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: