Szín. Csodálatos dolog. Nyugtat vagy éppen élénkít, lehűt vagy felmelegít, derűt vagy búskomorságot okoz, pusztán azzal, hogy ránézel. Előttem most éppen zöld a táj, sokféle zöld. Az öreg cseresznyefa kérgén sötétszürkés-zöld moha terjeszkedik. Ágai, gallyacskái végén szintén sötétzöld levelek, melyek fonákja halványabb zöldben pompázik. A zöld lombkorona egyhangúságát feldobja a szélben ringatózó világoszöld, halványsárga, rózsás-narancs, piros színű sok-sok cseresznyegömböcske. Egészen vidám kis társaság, frissek üdék, de még éretlenek, huncut kölykök. A fa alatt, a teraszon, virágot bontott a bíborszínű rózsa, szép zöld hátteret nyújt neki az út közepén elnyúló fű-sáv (mert ez kérem, se nem gyep, se nem pázsit, vígan elvan benne a gaz, meg a kákics). Az út túloldalán, alant a hegytetőn, őszibarack fák állnak katonás sorban, levelük az ágak végén dúsan, egy csokorban diskurálnak az esti fuvallatban. Megunván nézegetni ezt a sok szép zöldet, szemem másfajta színre vágyik, s mielőtt a szám egy nagyot ásít, besandít a szobába, ott is a polcra, ahol könyvek százai sorakoznak hangulat szerint. Bizony. Hangulat szerint. Nem ABC rendben, nem is szerző, vagy téma szerint, hanem SZÍN szerint. Van kék polc, ami lassan átmegy zöldbe, aztán, sárga polc, ami átlényegül pirosba ( ezt szeretem a legjobban) Van egészen fekete polc, van teljesen fehér és van olyan is, ami fakult, kopott, amolyan seszínű könyvekkel teli, melyeknek nem a színe adja a báját, hanem az illata, az a régies, poros öreg illat amilyen csak a rég lapozott, vagy tán sosem olvasott könyveknek van. Rám már hetek óta egy zöld színű könyv vár, lassan haladok, mert sajnos olvasásra az időm igen kevés, de azért majd ma este is a kezembe veszem mielőtt világoskék virágos huzatú párnára hajtom a fejem, hogy az álmom szebb, vidámabb és színesebb legyen! Szép álmokat nektek is! Jó éjszakát!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: