Újrakezdés avagy folyt.köv.

Megszakítva visszaemlékezésemet a múltbéli eseményekről, átugrom a jelenbe,
mert bár fontos a : mi volt? 
és a : mi lesz?
sem megvetendő, de azért a legfontosabb mégiscsak
a  : mi van? 
Márpedig ami most éppen van, az méretileg ugyan pici, de jelentőségében nagyon nagy. 
Megérkezett Benő! 
Első benyomás róla: édesen miákol, cuki szürke-fekete cirmos a bundája, kékesszürke a szeme és veszettül tud kapaszkodni hegyes karmaival a pulcsinkba. Mi elolvadtunk, ő teljesen betojt. Persze nem szó szerint, csak képletesen. Második benyomás: elsőre az alomba piszkít és azóta csak néha máshova, előbb bent van a lakásban, pincében, autóban mint mi, elképesztően eleven és jópofa. Meg is állapítottuk, hogy a Cirmi név, amit első nap ragasztottunk rá, egyáltalán nem illik hozzá, annak okán is, hogy hímneműnek látszik a drága, szóval semmiképp nem lehet Cirmi Ő, legyen a neve inkább Benő. Pici testű, nagy egyéniségű cica többnyire kettesben tölti a napját hosszú, vékony testű, de szintén nagy egyéniségű Cicával. Külön érdekesség, hogy mindkettőjük szeme kék és mindketten imádnak kommunikálni, így aztán jól eldumálják a napot. Nagy Cica ugyan panaszkodik, hogy kis cica nem hagyja dolgozni, mert széthúzza a számítógép kábeleket, belebújik a szerszámos fiókba és azon kívül kiborít mindent amivel aztán beborít mindent, de a hangjából hallom, hogy igazából nem is haragszik érte annyira. Benő hangjából is hallani vélek dolgokat. Például, amikor eszik (mert akkor is nyivákol ám!) ilyeneket: mmmm de jóóó kééérek mééég  vagy hamar mai husit hamar máááár. 
Most, hogy leírtam döbbentem rá, hogy ezt nagy Cicától is hallani vélem amikor éhes, vagy amikor ízlik neki a főztöm. Egészen elképesztő, de néha még dorombol is, meg játszik, meg karmol. Világ életemben kutyás voltam. Macskám sosem volt. Most meg itt van kettő is! Mihez kezdjek velük? A macskákat nem lehet megnevelni. Öntörvényűek. Nincs is szándékomban megnevelni őket. Inkább összegömbölyödöm, puha pamutgombolyaggá változom és hagyom, hogy játszanak velem, néha szeretetből megpofozgassanak, megölelgessenek és lassan ,de biztosan a kedvencük legyek.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!