Miért mennek át a csigák az úton?
Ezt a kérdést ma reggel intéztem magamhoz, miközben állig láthatósági mellényben kerekeztem a hegyi úton és kerülgettem a csigákat, akik, mintha valamiféle versenyen indultak volna, próbálták legyőzni az aszfalt véget nem érő szélességét. Vakmerő egy vállalkozás ez a részükről, nem is értem mért teszik? A túloldalon zöldebb a fű? Finomabb? Megéri átkelni még azon az áron is, hogy nem biztos, hogy túlélik? Felfogják-e, tudják-e, érzik-e mit vállaltak? Nem hiszem. Csak mennek, araszolgatnak, egyik-másik még csak az út szélén, mások az út közepe felé haladva, megint mások már a finis előtti tíz centiméteren húzzák a csíkot. Érzékeny lelkű, munkába siető biciklista meg, kerülgeti őket. Mondjuk, érzékeny lelkű biciklistának megfordul az is a fejében, hogy összegyűjti a sok önjelölt versenyzőt és leadja jó pénzért egy csiga átvevő helyre, de ez az ötlet ahogy jött, úgy el is suhant a fejéből, mert épp egy jól megrakott teherautó tépett el mellette százzal, hogy még a silderes sapka is beleremegett, keréknyomában pedig laposra vasalva hevertek a csigatetemek. Nekik nem sikerült, de attól még a többi nem torpan meg, nem fordul vissza, nem adja fel. Mennek tovább, abban a reményben, hogy nekik sikerülni fog. Mert a túloldalon zöldebb a fű…
…és Isten bizony: Finomabb! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: