Nem tűntem el, csak belefulladtam egy picit az életbe, meg a bulvársajtóba.

Ez utóbbit a kisebbik fiamnak köszönhetem, aki marha lusta önállóan gondolkodni és érvelést írni a nyelvtantanárnak. Én viszont hálás szívvel gondolok a tanárnőre, egyrészt, mert klassz témák voltak megadva, hogy mi ellen ill. mellett érveljen a kölök és ez máris alapja volt egy jó hangulatú vasárnap délutánnak. Többek között téma lehetett volna: néha elkél az atyai pofon ( egyetértettünk rögtön és megállapítottuk, hogy az apjuknak néha nem ártana egy) valamint: nem a ruha teszi az embert (ezen vitáztunk egy fél órát) végezetül maradtunk a : szükség van a bulvársajtóra-témánál. Az érvelés többé kevésbé így nézett ki: 

Teljesen egyetértek azzal, hogy a bulvársajtóra szükség van, hiszen nem is tudom mi lenne velem, ha nem értesülhetnék arról, hogy Lady Gaga miniszoknyában, bugyi nélkül indult el az éjszakai életbe, vagy, hogy Paris Hilton kiskutyája lepisilte a híresség vadonatúj Versace bőrnaciját.  Ezekre a hírekre azért van szükség, hogy az átlag ember szembesüljön vele, a sztárok ugyanolyan emberek, mint ő. Igaz, hogy velem nem fordulhatna elő, hogy bugyinélkül, miniszoknyában induljak bulizni ( mert gatyát hordok) és a kutyám sem a Versace nacimat pisilné le, hanem a kínai melegítőalsóm, de attól még átérzem a hasonlóságot. A bulvársajtót egyébként, miután kiolvastam, ez kb. két perc, gyorsan lapozgatva remekül lehet hasznosítani a konyhában. Jobban megy a krumplipucolás, ha a héj valamelyik híresség kebleire hullik alá. Tehát: éljen a Bulvársajtó!