Anya! Nekem nincsenek rólad emlékeim! Ez a mondat a 16 éves fiam szájából hangzott el egy hétvégi “láthatás” alkalmával. Belül mintha egy erős kéz facsarta volna a szívem, de elvicceltem a dolgot és azt feleltem: Édes fiam! Hiszen még élek! 

Ez a mondat azóta is foglalkoztat és próbálok rájönni hogyan lehetséges ez és miképpen tudnék rajta változtatni.  Nos, talán így.

Drága gyermekem!

Jól hegyezd a szemed és jegyezd amit most olvasol, hogy később is emlékezzél rá:

én voltam az, aki nem tudta elképzelni az első szülött gyermeke után, hogy hogyan lehet a második gyermeket is ugyanúgy szeretni és amikor megérkeztél, a világ legtermészetesebb dolga lett, hogy téged is ugyanúgy szerettelek.

Én voltam az, aki dalokat dúdolgatott az ágyad mellett és simogatta a pocidat hogy mielőbb elaludjál. Később verseket mondtam neked. Az Arany Lacinak szóló verset átköltöttem a becenevedre és úgy mondtam: Bali te! Hallod-e? és ezen mindig jókat nevettél. Nem untam meg ezredszer sem elolvasni ugyanazt a mesét és te ezredszer is ugyanolyan élvezettel hallgattad.  Amikor összefirkáltad zsírkrétával a fehér tapétát, nem szidtalak le, hanem együtt tovább rajzoltuk és így lett virágos, zöld-dombos, kisautós tapéta a kisszobában. Amikor asztmás lettél és esténként nem kaptál levegőt és csak ülve tudtál aludni, mert úgy nem köhögtél, én ültem veled a hideg szobában, állig betakarózva és őriztem az álmod. Télen, ha esett a hó én húztam a szánkót és készítettem hónyuszit, meg hóvonatot meg persze hóembert is, jó nagyot. Én voltam az, aki mindig nógatott, hogy rakjál már rendet a szobádban és aztán (sajnos) összepakolt helyetted. Én voltam az, akinek esténként a fürdőszobában elmesélhetted a napodat és akivel megbeszélhetted az élet dolgait. Én tanultam veled, amikor szükség volt rá és veled együtt örültem az ötösöknek és veled szomorkodtam, ha rossz jegyet hoztál és mindig azt mondtam, nem baj, majd kijavítod és ki is javítottad. Én voltam az, akinek egy anyák napi lapon azt írtad, “az én anyukám a legjobb sütő-főző a világon” így, szó szerint, meg még sok-sok szépet és nekem csorogtak a könnyeim. Én voltam az aki elbőgte magát egy egy érzelgősebb filmen, te pedig lested sírok-e már. Annyi mindent tudnék még írni…én mindenre emlékezem. Ha emlékezni szeretnél te is, gyere és kérdezz,  hiszen még itt vagyok,  hiszen még élek.