Vasárnap van! Ez azért nagy újság, mert (aki olvassa a blogomat, már tudja) ilyenkor van időm valami komolyabb kulináris élvezetet nyújtó alkotást kreálni a konyhában. A mai napra viszont, az előző vasárnapokkal ellentétben rá is készültem és gondosan megterveztem. Ennek fényében szombaton elmentem és megvásároltam az ebédhez, de legalábbis az ebéd fénypontjához, a farsangi szalagos fánkhoz a hozzávalókat.

Reggel időben keltem, hogy a 13 fokos konyhahőmérsékletet az öntöttvaskályhába való begyújtással felturbózzam legalább húsz fokra. Erre azért van szükség, mert a kelt tészta kényes fajta és szereti a meleget.

Biztos ami biztos alapon fellapoztam a szakácskönyvet, hogy tuti olyan legyen az a fánk, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Közben megittam a reggeli kávémat, ami segített felserkenteni az agysejtjeimet és mikor ez megtörtént, akkor döbbentem rá, hogy se nyújtódeszkám, se sodrófám, se szaggatóm nincsen. Namármost én nem tudom más ilyenkor mit csinál, de engem a nem, meg a nincs, kifejezetten inspirál és célzottan végigpásztáztam a terepet jelen esetben a konyhát, hogy miképpen tudnám előteremteni ezeket a cél eszközöket. Először szaggatónak kinéző tárgyakat kerestem. Először egy poharat szúrtam ki magamnak, de annak túl tompa volt a széle. Aztán egy üres konzerves dobozra tévedt a tekintetem, de annak meg a mérete nem tetszett. Egyszer csak megpillantottam ŐT.  Most kivételesen imáimba foglaltam a TESCO nevet, mert találtam egy üres dobozt amire az volt írva Universal Spice és ami fénykorában a T. márka képviseletében ételízesítőt tartalmazott és aminek, univerzális nevéhez híven,  fánk szaggató kinézetű teteje volt. Alap dolog, ha már a cél dolgok közül egy megvan, sorban jön hozzá a többi (tudjátok, mint ahogy csak az első milliót nehéz megkeresni) szóval, hamar gyorsan egy 2 l-es üdítős flakont meg töltöttem vízzel és kész volt a sodrófám, a nyújtódeszkát pedig az asztalt borító viaszos vászon terítő helyettesítette. Jöhetett az alkotó munka! Kovász készítés… tojás, vaj, cukor habosra keverés…fa rakás a tűzre, hogy jó meleg legyen a konyha…mazsola…MAZSOLA?!…na várjunk csak itt valami nem stimmel. Mit keres a fánkban egy mazsola? Semmit. Mazsola kérem, a kuglófban van, a kuglóf receptje pedig a 198. oldalon, nekem viszont a 193. oldalon lévő szalagos fánk receptjére van szükségem. A nagy sürgés-forgásban ellapozódott a szakácskönyv. Vigyorogva konstatáltam, hogy valószínűleg így születnek az újabb és újabb ételkülönlegességek, de én most csak egy egyszerű farsangi fánkot szeretnék sütni, mazsola nélkül, így aztán visszalapoztam a 193.oldalra. Végül összeállt a tészta és mehetett kelni. Mikor a tálból már szépen kipúposodott, kiborítottam a viaszosvászonra, kicsit kinyújtottam a vizes palack sodrófámmal és kiszaggattam a doboz-tető szaggatómmal. Az első adag kisütése után megállapítottam, hogy túl nagyok a fánkok, ezért a maradék tésztához kisebb szaggatót kerestem, aminek a tea-mécses alumínium tartója felelt meg. Így aztán a további fánkjaim, már apróbbak lettek és meg kell hagyni, igen intelligensek, mert a forró olajban, mikor az egyik felük már megsült, szépen, saját maguktól megfordultak, hogy a még nyers felük is aranybarna lehessen (vagy sötétbarna, de arról már nem ők tehettek, mert annyira azért nem intelligensek, hogy maguktól kiugorjanak a tányérra). Kalandosan készült fánkjaimon ugyan lehet hibát keresni, szalagot találni meg nem, de aki fánkra éhes, az ne nézelődjék, hanem egyék.
Igazam van? Vagy igazam van? 🙂