Gondolatok a lopásról. Honnan jutott ez a téma eszembe, nem tudom. Többször elgondolkodtam már rajta és kifejezetten foglalkoztat, hogy ki miért és mit lop. Mert lopni mindenki lop, vagy lopott, vagy lopni fog és mindenkit legalább egyszer az életében meglopnak. Kizárt, hogy valaki élete folyamán egyetlen egyszer  sem szegte meg a tízparancsolat eme pontját. Volna ilyen ember a földön, aki soha, semmit nem vett el, ami nem az övé? Itt nem csak tárgyakra gondolok, hanem gondolatokra, érzésekre, érintésekre is. Kölcsönveszünk, mondjuk igen szépen, aztán megszeretjük, magunkénak érezzük és aztán elfelejtjük visszaadni. Nem is akarjuk visszaadni. Tudjuk, hogy nem a miénk, néha furdal is a lelkiismeret, de aztán elhessegetjük magunktól a gondolatot. Nekem is vannak ilyen kölcsönvett és nálam ragadt “dolgaim”. Becsületemre legyen mondva, sosem vettem el csak úgy, a hecc kedvéért semmit, sem haszonszerzés céljából. Ha elvettem valamit, azt azért tettem, mert szükségem volt rá. Hiányt pótoltam vele. Nem feltétlen dologi hiányt, hanem sokkal inkább érzelmi hiányt. Boldogabb lettem tőle? Igen. Ideig-óráig. Aztán csak előjött az a fránya szégyenérzet. Lopok-boldog vagyok-szégyenlem-lopok-boldog vagyok-szégyenlem. Írhatnám ezt a végtelenségig. Mennyivel jobb lenne nyíltan odaállni a másik elé, (esetleg szempillát is rebegtetnék, vagy szemlesütnék a hatás kedvéért) és megkérni, ha neki már nincs szüksége erre vagy arra, esetleg nekem adná-e? Ami még ennél is sokkal, de sokkal jobb, ha a másik magától jön rá, hogy neki arra a valamire, amire mi már oly régóta vágyunk, már nincs szüksége és aranytálcán felénk nyújtja. Ilyen persze csak a mesékben van. Ha esetlegesen ilyesmi történnék véletlenül bárkivel is ebben az életben, az készüljön fel arra az eshetőségre, hogy a tálcán felé nyújtott ajándékot visszakérik, mert rájönnek, hogy mégis szükségük van rá (persze lehet hogy nincs, csak hülyén néz ki az üres polc nélküle). A megajándékozott visszaadja, savanyú szájízzel, az ajándékozó pedig nem tudja, mért nem lett boldog attól, hogy visszakapta. Eme rövid eszmefuttatás után oda lyukadtam ki, hogy nekem ebben az életben ne adjon senki semmit. Inkább megdolgozom érte. Vagy ellopom! 🙂