Ma reggel elterveztem, hogy délután palacsintát fogok sütni. Miután 18 évet háziasszonykodtam és több száz palacsinta került már ki a kezeim közül, ez amolyan rutinfeladatnak bizonyult volna, csak éppen a körülmények változását nem vettem figyelembe. Márpedig egy gondos háziasszonynak kutya kötelessége a körülményekhez igazodni és én, gondos háziasszony lévén igazodtam is de sajnos a körülmények nem igazodtak hozzám. Így eshetett meg, hogy 35 évem legvidámabb, legkreatívabb csakazértispalacsintátsütök délutánján vagyok túl, ami a következőképp zajlott: palacsinta tészta kikeverése 5 perc. Gáz elgyújtása, palacsinta sütő (Tesco gazdaságos) előmelegítése +2 perc. Első (és a továbbiakban egyetlen ép) palacsinta kisütése +1 perc. További három palacsintával való kísérletezés, minden egyes sütés utáni palacsintasütő mosogatással egybekötve 15 perc. Mindeközben az egyetlen (egyébként kissé égett és ezért kakaósra ízesített) palacsinta megevése  10 másodperc.  Ekkor elfogott a teremtői ihlet és kinyitottam kanári sárga konyhakredencem ajtaját, feltérképezni, miben is lehetne még palacsintát sütni. Nos, a móka itten kezdődött el, mert minél több edényről derült ki, hogy alkalmatlan a nemes feladatra, annál jobban éreztem magam. A választásom (a Tesco gazdaságos serpenyő után) egy füles, aluminium edénykére esett ami olyan forró lett, hogy amint beleöntöttem a tésztát már feketedett. Ezután egy nem magas falú lábos következett, ami a palacsintasütéshez szintén nem kedvezett. Kedvem egyre vidámabb, vakargattam az égett tésztákat immáron két edénykéről s elővettem a harmadikat is a szekrényből. Ez már magasfalú, vastag talpú masszív edényke volt, de a palacsinta tészta ebbe is “megholt”. Aztán következett a mama edénye, mert hát az mégiscsak több mint hatvan éves, hátha nem lesz benne a palacsintám olyan rémes, de alig ürítettem ki a merőkanalat, leégett a tészta egy pillanat alatt. Itt már nevetésem röhögésbe fúlt, kezem pedig utolsó mentsvárként egy fedő után nyúlt, melyet felfordítván a gázra helyeztem, s lestem a sülő tésztát meredten, de a tészta nem sült, sőt inkább folydogált s a fedőről előbb a tűzhelyre, majd a padlóra csordogált. Na, eddig tartott a költői kedvem, mert a rengeteg mosogatni való látványa mondhatni: kedvem szegte. Meg kell jegyeznem, hogy palacsintát kanállal eleddig nem ettem, de a mai nap bebizonyította, hogy a félig nyers, félig égett palacsinta tészta túróval összekeverve, mmmm…mennyei csemege. Most pedig megyek mosogatni, he- he -he!