Még mindig ugyanaz a vasárnap, csak már nem olyan derűs, mint reggel. Időközben beborult. Nem az időjárás, hanem a gondolataim. Micsoda változás, alig 8 óra leforgása alatt! Délután kettőkor még tele voltam reménnyel és remegő várakozással, az autóm csomagtartója pedig finom ebéddel, drága anyukám gondoskodásának köszönhetően. A bevásárló központ parkolójában még útnak indítottam egy vidám telefonhívást, hátha…Hazáig havazott, de mire felértem a hegytetőre már sütött a nap. A kályhában még parázslott, hamar lángra lobbant a hulladék fenyő. Füstös-fenyő illatú konyhában kanalaztam az otthonról hozott húslevest…egyedül, de tudtam, hogy hamarosan vendégem érkezik. Nem a macskára gondolok, mert az menetrendszerűen érkezik, amint meglátja az autómat. Önző kis dög. Jön, mert tudja, hogy szeretem, hogy megcirógatom, hogy hozzám bújhat, hogy finom kaját kap és aztán eltűnik, hogy másnap újra azt higgyem, mindezt értem teszi. Pedig dehogy! Magáért. Mert a macska már csak ilyen önző állat. Micsoda szerencse, hogy én embernek születtem! Embernek aki szeret, aki ad, akinek a szíve néha-néha megszakad! Előttem az ablak, bámulnék kifelé, de már sötét van, csak a vörös színű alapozó festékkel lekent rácsok látszanak, ahogy az asztali kislámpa fénye megvilágítja őket. Hirtelen belém hasít a gondolat, hogy olyan mint a börtön rács. Saját magam választotta börtönöm. Jól érzem magam itt. Ha nem tudnám, hogy normális vagyok, most megfordulna a fejemben, hogy elment-e az eszem? Ezen, most jót vigyorgok. Sőt, röhögcsélek. Magamban a félhomályban a 30 fokos konyhában (a szobában meg 20). Jól van! Most már jól vagyok! Pedig nem is ittam egy kortyot sem, csak gondoltam rá, hogy most jó lenne lerészegedni hirtelen, bár én már egy pohár bortól is lerészegedem, de úgy látszik már a gondolatától is spicces hangulatba kerülök. Most megnéztem, hogy a gyömbér, amit iszom, tartalmaz-e alkoholt, mert nagyon gyanúsan viselkedem. Vagy a milka csoki teszi? Nem tudom. Boldogság. Ez lenne az? Nem hiszem. Bár, ha az önmagamra való rátalálás ilyen kellemes tud lenni…állok elébe.